A NAIH/2020/32/4 (NAIH/2019/6885): https://www.naih.hu/files/NAIH-2020-32-4-hatarozat.pdf tanulságainak a bemutatása. Ennek során a határozat részletes ismertetésébe nem merülnék bele, mert az (részben) politikát is érint, ugyanakkor hatóság megállapításai rendkívül fontosak minden magyarországi Adatkezelő számára.

A történet lényege, hogy valaki egy online felületet üzemeltetett magánszemélyként (hitte ő) majd úgy akarta magát védeni, amikor egy érintett képével illusztrálta egy bejegyezését, hogy "ez egy sajtótermék, őt pedig védi a szólás szabadsága" (hitte ő). Ez a vélelem és védekezés azonban a GDPR hatálya alatt már nem működik. Érdemes tehát rávilágítani néhány nagyon fontos tényre ezzel az üggyel kapcsolatban, mert ezek nagy része közismert tárgyi tévedéseken alapul:

1.Nem attól lesz valakiből "sajtós", és nem akkor lesz valamiből "sajtótermék", amikor ezt állítják magukról, hanem akkor, amikor a törvények alapján annak minősülnek[1]
2. A szerkesztői szabadság nem egyenlő a szólás szabadságával. Nem lehet bármit leírni arra való hivatkozással, hogy "erre joga van" valakinek, mert ha az van, akkor a jogalapot (a jogszabályt) kell nevesíteni
3. A képmáshoz való jogot a GDPR alapján kötelező értelmezni, hiszen az Biometrikus Különleges adat. Ennek megfelelően annak a felhasználását mindig vizsgálni kell, még akkor is, ha egy jogsértés elkerülése érdekében kívánják azt felhasználni. Ezért is kell már különösen figyelni a videórögzítő rendszerek üzemeltetésére, mert a nem megfelelő Adatkezelési szabályzattal, vagy pláne az anélkül való üzemeltetés komoly bírság kiszabását eredményezheti
4. A fénykép felhasználásának szükségesnek és arányosnak is kell lennie. Nem felel meg a GDPR szerinti Pontosság elvárásának egy olyan fénykép felhasználása, ami nem azt ábrázolja, ami a kísérő szövegben szerepel
5. Az érintett panaszt tett, azonban a Panaszolt Adatkezelőként nem válaszolt az érintett megkeresésére.

Fontos tehát megérteni, hogy nem működik az a fajta csiki-csuki, aminek az alapján "egyszerre magánszemély vagyok, aki azt csinálhat amit csak akar, de sajtóterméknek akarom eladni az oldalam és ezért jogokat vindikálok magamnak". Vagy-vagy, de nem egyszerre a kettő és az a legrosszabb, amikor ezeket keverik, mert akkor szinte garantált a bírságolás. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért szabott ki bírságot a Felügyeleti hatóság és miért annyit, amennyit?

Nos azért, mert az eset összes körülményének a figyelemebe vételével azt a hibát követte el a Panaszolt, hogy az érintett megkeresésére nem válaszolt időben.

Ezért is fontos minden Adatkezelőnek (igen, a magánszemélyeknek is!) megértenie azt, hogy legalább az alapvető tudnivalókkal tisztában kell lenniük, mert a triviális hozzá nem értésből fakadó hibák a legegyszerűbb és kevés személyt érintő esetekben is legalább 100.000 Ft-os bírsággal kerülhetnek szankcionálása.

Ennél pedig sokkal egyszerűbb és olcsóbb is megfelelni az elvárásoknak.

[1]: 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól