Bizonyára mindenki átesett már azon a felismerésen, hogy nem is ismeri pontosan azt a kifejezést, amit mindenki használ, és amiről ezért azt hiszi, hogy az alatt mindenki ugyanazt érti.

Általában ilyenkor szokott az történni, hogy az érdeklődő típusú ember megnézi a meghatározást és vagy megtanulja azt, vagy nem használja tovább a kifejezést. Ehhez képest viszonylag ritkán, de előfordul az is, amikor kiderül, hogy nem tévedésről van szó és nem is arról, hogy valamit rosszul tudott volna az ember, hanem arról, hogy a "közismert fogalom" valójában nem is létezik.

Meglepődtek? Hát még én.

Az Alkotmánybíróság új határozatában [1] ugyanis egy olyan jogértelmezési vita bontakozott ki a szemem előtt, amit én bár a minőség okán is figyelemreméltónak tartok, de mégsem ezért, hanem azért tartottam igazán meglepőnek, mert annak alapján felmerült bennem a kérdés, hogy ha egy látszólag triviális esetben sem egyértelműek a jogszabályok, akkor hogyan várható el az állampolgároktól és a vállalkozásoktól a jogkövető magatartás?

Nem untatnám azonban az olvasókat a részletekkel, most csak a lényegre térek ki:

A döntés azzal a látszólagos elvi kérdéssel foglalkozik, hogy kikényszeríthetők-e bíróság előtt a közérdekű adatok megismerhetőségére való hivatkozással azok a szerződések, amikor a közpénzt nem olyan szervezet kezeli, amely a jogszabály szerint "közpénzekkel gazdálkodó intézményként" került nevesítésre.

Ezt persze ezúttal is fordítsuk le magyarra és egyszerűsítsük:

Ha egy olyan állami intézményről, önkormányzatról, iskoláról, minisztériumról, vagy egy pályázaton nyertes vállalkozásról lenne szó, ami nem adná ki a közérdekű adatokat, akkor azok kiadását jogi úton ki lehetne kényszeríteni. Ugyanakkor ha nem ilyen jellegről lenne szó, hanem olyanról, amikor egy vállalkozásokkal vagy magánszemély például csak kapcsolatban áll ezekkel az intézményekkel vagy vállalkozásokkal, akkor jelenleg a jogi útra terelés lehetőségét nem biztosítja az Infotv.

Természetesen most mindenkinek eszébe jutnak a közismert nevek, és ilyenkor legszívesebben zsigerből mondaná azt, hogy "végre rájöttek arra, hogy mindenkit el kell tudni számoltatni", de demokrataként mégsem szabad elfeledkezni arról, hogy egy ilyen általános "elszámoltatási lehetőség" egyben azt is jelentené, hogy a óvónők, tanárok, orvosok, ápolók, ügyészek, bírók zsebében is lehetne kotorászni, hiszen "ők is közpénzből élnek". És még ha erre is azt mondanánk, hogy "legyen így", mert senki sem bújhat ki a szabályok alól, akkor is felmerülne a kérdés, hogy mikor lenne vége ennek a történetnek? Vegyük erre azt a példát, amikor valaki egy büfét üzemeltetne egy zárt állami intézményben, ahol csak köztisztviselők dolgoznak. Akkor most ő is közpénz kezelővé lépne elő? Nem lehet akkor majd a büfében nyugtát kibocsátani, hanem csak névre szóló számlát lehet majd kiállítani két kifliről is? És ha megveszi a következő két kiflit a büfés, akkor a közpénzt adja tovább?

Ne is folytassuk tovább, hiszen ebből egy végtelen történet lenne. [2] El lehet viszont ezzel engedni ezt a kérdést? Nyilvánvalóan nem, hiszen ha jobban belegondolunk, akkor az ebbe való beletörődéssel éppen azt jelentenénk ki, hogy lehetetlen a közpénzek felhasználását teljes mértékben ellenőrzés alá vonni, hiszen ezen az alapon mindig az mondja meg, hogy mi a közpénz, akinek az éppen az érdeke.

Elvégre hogyan is lehetne valaminek a megismerését a bíróságok előtt kikényszeríteni, ha magának a fogalomnak sincs és soha nem is volt egzakt jogi meghatározása? A kérdést tehát ezért nem szabad sem indulatból, sem nemtörődöm alapon kezelni, éppen ezért én ezúttal is a GDPR kodifikálására szeretnék utalni:

Ahogy ezt megtették a GDPR-ban is. Annak az egyik lényegi része ugyanis éppen az, hogy az Adatkezeléshez kapcsolódó valamennyi kifejezés tömören és közérthetően került meghatározásra, méghozzá olyan formában, hogy azokról egyszerűen vitát sem lehetne nyitni. Gondoljunk akkor most a Személyes adatok meghatározására:

Bármi is történik azokkal, bárhová is kerülnek, bármennyi kézen is mennek át, azok mindaddig ilyen jellegűek maradnak amíg azok akár csak elméletben és akár csak egyetlen személyhez is hozzárendelhetők lehetnek.

Ez az elvárás tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy:

Meg lehet valósítani ezt az elvárást? Minden további nélkül. Ráadásul még kötelező is, mivel az elvárásnak való meg nem felelés akár 10/20M EUR-ral (vagy 2-4% / éves forgalom) szankcionálható. Ebből pedig az következik, jelen esetre nézve, hogy amíg az állami tulajdonban álló vagyonelemek, a pénz, a részesedések, az adatvagyon fogalmilag nincs egymástól elhatárolva, és ezek mind a "közpénz" fogalomkörébe tartoznak, addig az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár a rendszer egészére nézve az elszámolás akár tökéletesen rendben is lehetne, de a részletek megismerése alól valóban adott esetben valóban ki lehetne bújni. Éppen ezért én úgy vélem, hogy a GPDR logikájára támaszkodva érdemes lenne a "közpénz" fogalmát úgy kodifikálni, hogy annak értelme egyértelműen a köznapi értelmére utaljon, vagyis:

Ebben az esetben ugyanis megvalósulhatna az, hogy a láncolatok akár végig követhetők lennének, viszont a  lánc végén álló, a tényleges teljesítést elvégzőkre már ne vonatkozzon ez a kötelezettség, hiszen az ő esetükben mindig van egy megbízó, akire nézve az elszámolási kötelezettség értelmezhető. [2]

Így kivédhetővé válnának az AB határozat különvéleményében megfogalmazott aggályok is [3]:

- a munkavállalók indokolatlan zaklatása akár főállásban, akár vállalkozóként látják el a feladatukat,

- az, hogy olyanokra is kiterjedjen a közpénz kezelésének a fogalma, akik például arról sem tudnak, hogy aki náluk vásárol egy közalkalmazott, vagy éppen azokra akiknél egy vállalkozás költi el a közpénzből egyébiránt teljesen jogszerűen megszerzett tisztességes nyereségét

Ennek megfelelően a javasolt meghatározás valami olyasmi lehetne, hogy:

Természetesen ennél nyilván bonyolultabb jogi meghatározásra lenne szükség, mert ezzel párhuzamosan a materiális és immateriális közvagyon fogalmát is létre kellene hozni, és azokat integrálni is kellene a meglévő jogszabályi környezetbe. Egy ilyen jellegű szétválasztás azonban lehetővé tenné, hogy a készpénz is közpénz lehessen, a közpénz felhasználása pedig úgy legyen teljes egészében átlátható, hogy az ahhoz kapcsolódó kötelezettségek ne terheljék azokat, akik csak ellátják, elvégzik a feladataikat.

Nem véletlenül javasoljuk tehát mindenkinek a GDPR logikájának a megismerését, hiszen az még az ilyen bonyolult jogértelmezési vitákban is komoly segítséget nyújthat a magánszemélyek és a vállalkozások számára is. Abban az esetben ugyanis, ha sikerül megvalósítaniuk azt, hogy valóban csak annyi Személyes adatot kezeljenek, vagy adjanak át kezelésre amennyire szükség van és ami a másik félnek is az érdeke, akkor valójában egészen csekély mennyiségű többlet adminisztrációval lényegesen könnyebbé tehetik a saját életüket.

Jó egészséget és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

Hivatkozás:

[1] 7/2020. (V. 13.) AB, Magyar Közlöny 2020 évi 107. szám

[2] Erre a határozathoz csatolt különvéleményekben is felhívták a figyelmet.

[3] Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a jogalkotás, sőt, azt éppen a hatalmi ágak szétválasztása miatt nem is tehetnék meg. Éppen ezért senki se várja, hogy az AB meghatározásokat vagy megoldásokat hozzon létre, mert az ő dolguk nem ez, hanem az, hogy a idén december 31.-ig kötelezően megalkotandó jogszabályi hiátust - a bírósági útra való terelés hiányát - lehetővé tevő jogszabályokat, vagy jogszabály módosításokat igény szerint újra megvizsgálják, hogy azok egésze kiállja-e az alkotmányosság próbáját.