Kijárási... izé, mi is van? Titalom, korlátozás, hogy van ez? (Alapjogi képzés 1. rész: Korlátozás)
2020. november 22. írta: Antal Tibor (Elnök)

Kijárási... izé, mi is van? Titalom, korlátozás, hogy van ez? (Alapjogi képzés 1. rész: Korlátozás)

1600px-nypd_metal_crowd_control_barriers_1.jpgMiután sokadszorra futok bele a "kijárási tilalom" kifejezésbe, úgy érzem, itt az ideje az alapvető fogalmakat Közérthetővé tenni a magyarok számára is. Talán egyesek most meghökkentek, miért írtam azt, hogy a "magyarok" számára, és hogy "is". Ezeknek azonban jó oka van.

Azért fogalmaztam így, mert tőlünk nyugatabbra, a szovjet diktatúrától mentes világban ez több mint hetven (70) éve nem is lehet kérdés, mert abban a világban már akkoriban teljesen más alapokra helyezték a társadalmak szervezését és a jogokat.

Ez pedig az, hogy az embereknek vannak elidegeníthetetlen, úgynevezett alapvető jogai, és minden más csak ezeknek a tiszteletben tartásával képzelhető el. Tehát az államok és azok berendezkedése, működése is.

Vagyis, bármilyen furcsán hangozhat a számunkra, de valahol itt kezdődik az a különbség az állam atyuskára, vagy a kedvenc pártvezetőre várás és aközött, hogy az emberek önmaguk is képesek a jogaikat megérteni és azokkal élni. Amikor megértjük, hogy nem az állam, a kedvenc párt, de még csak nem is az Európai Unió biztosít jogokat az emberek számára, hanem az emberek engedik meg a nevükben és a helyükben a demokratikus választásokon megválasztottak számára, vagy egy demokratikus államban jogszerűen működő intézmény vagy vállalkozások számára azt, hogy hozzájuk kapcsolódó döntéseket hozhassanak. Ebből a logikából pedig azonnal következik a triviális és lényegi megállapítás: 

Senki sem kérdőjelezheti meg vagy vonatja el az alapvető jogokat azoktól, akiktől a döntéshozatalra lehetőséget kaptak.

Amiből azonnal következik, hogy a szabad mozgás alapvető jogát nem lehet elvonni, azt nem megtiltani. Erre csak rendkívül indokolt és nagyon különleges esetekben kerülhet sor, mint például:

- hadiállapot, terrortámadás,

- a közbiztonság átmenti fenntarthatatlansága,

- olyan katasztrófahelyzet, amikor

a szabad mozgás tiltása az azzal érintett, konkrét emberek érdekében valósul meg.

Önkényről, indokolhatatlan tiltásról tehát szó sem lehet, az lenne a diktatúra. Ezért:

Szó nincs, mert szó sem lehet kijárási tiltalomról, hanem csak kijárási korlátozásról lehet szó.

És nem ártana, ha ezt a média is megértené, hiszen ha külföldön "tiltást" olvasnak, és idéznek, akkor joggal lehet azt írni, hogy "Magyarország nem jogállam, mert megtiltották az alapvető jogokkal való élést, tessék, itt írja az újság." A felelősség azonban mindig az egyéntől ered, hiszen a jogaink ismerte nem csak kötelességünk, hanem az érdekünk is.

Helyesen fogalmazva tehát még  csak nem is "kijárási korlátozás" van Magyarországon, hanem "a járvány terjedésének a csökkentése érdekében a szabad mozgás került korlátozása az estétől reggelig tartó időszakban", és az is csak abban a formában, hogy akinek nincs nyomós indoka az utcán való tartózkodásra, az ne tegye azt. Ez látszólag jogászkodás, játék a szavakkal, ámde mégsem az. Hiszen ha valaki mégis kimegy, akkor nem lövik agyon, nem állítják bíróság elé, nem viszik fogdába, hanem esetleg(!) kap egy jogszabályban előre meghatározott bírságot.

Pontosan úgy, mintha átmenne egy piros lámpán.

Vagyis ez a korlátozás nem több és nem is kevesebb a jogállamiság szempontjából, mint amikor nem azért nem szabad átmenni a piros lámpán, mert tiltja a Kresz, hanem azért, mert a villamos az erősebb. Ezt persze be lehet látni tapasztalati úton is, de sokkal bölcsebb azt megérteni, miszerint ez a tiltás valójában úgy korlátoz a szabad mozgásomban, hogy eközben az én érdekeimet védi, hiszen ugyanez a szabály biztosítja a számomra azt, hogy amikor viszont a számomra lesz zöld a lámpa, akkor hiába lesz ott az a nagy villamos, avagy hiába lesznek többen az úton mint én, mert akkor is nekem lesz elsőbbségem. Ez a demokrácia, ez a jogállam, amikor a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak és azok: 

Olyan természetesek, hogy bele se gondolunk és az eszünkbe sem jutnak.

Persze egy hirtelen itt termő piréziai cserediák esetleg meglepődhet, mert nálunk feltartott pisztollyal kell jelezni az előzési szándékot. Ámde ha mégis itt akar élni, akkor neki kell megtanulnia és el is kell fogadnia a mi szabályainkat, hiszen nem nekünk kell azért a fegyvertartásra berendekezni, mert az Piréziában alapjog. Ott az az alapjog, nálunk pedig ez. Ha mi akarunk odamenni, akkor felkészülünk a standokból és a gépágyúk üzemeltetéséből, hiszen ezt jelenti a kölcsönösség, egyikünk se akarja a másikat a saját életmódjának a megélésében korlátozni. Európában ezek az alapjogok és ezt itt senkinek sincs joga önkényesen, vagy bármiféle ideológiára hivatkozva korlátozni.

A Korlátozás fogalma tehát azt jelenti, hogy senki sem vitat egy alapvető jogot, hanem éppen ellenkezőleg, annak a tudatában, és az érintettek érdekében egy jogállamban megszokott formában (hatásvizsgálat, enyhébb korlátozási lehetőségek vizsgálata és azok alkalmazhatósángának a kizárása) átmenetileg, a lehető legrövidebb ideig a korlátozás szükségességének és arányosságának a bemutatásával bizonyítani is tudja. És valahol itt kezdődik a jogállamiság is, amikor a korlátozás nem a döntéshozó, hanem az érintett érdekében valósul meg.

Márpedig az, hogy ez a járvány minél előbb véget érjen, és hogy minél kevesebben kapják el, az a közös érdekünk. Azon persze lehet - sőt szabad - is vitatkozni, hogy ez egy jó módszer vagy sem, de azon nem, hogy ezzel nem sértik a jogainkat, hiszen az élethez és az egészséghez való jog szintén egy alapjog és még fontosabb is. De erről majd talán egy másik hozzászólásban fogok mesélni.

Covid mentes békés időszakot kívánok!

süti beállítások módosítása